INFORMATIKA

Asus P7P55D EVO alaplapját nagyon alaposan megvizsgálhattuk.

Asus P7P55D EVO – feketén, fehéren

Ahogyan korábbi híreinkben már beszámoltunk róla, az Intel Core i5 processzorokhoz szánt LGA 1156-os alaplapok ősszel startolnak el. Szerepül elsősorban az LGA 775 leváltása lesz, méghozzá számos újítás kíséretében. Ilyen változtatás a processzorba költöző memóriavezérlő, a DDR3 memóriák kizárólagos támogatása (good by DDR2..) illetve számos alaplapon a CrossFire és az SLI együttes megléte. Az egész platform középpontjában az Intel P55-ös lapkája áll, ehhez kapcsolódik majd a Core i5 (i3, i7) processzor és a többi komponens.

Mivel kipróbálni nem tudtunk az Asus P7P55D EVO alaplapját, így képes beszámolóval próbáljuk csillapítani olvasóink információ éhségét. Elsőként nézzük meg a specifikációkat, azután pedig jöhet a fénykép áradat.

Asus P7P55D EVO – hátlapi csatlakozók

Asus P7P55D EVO specifikációk:

Chipset: Intel P55

Támogatott processzorok: Intel LGA 1156 Core i3, i5, i7 (Bloomfield, Lynnfield, Clarkdale)

Memória foglalatok száma: 4 (max. 16 GB memóriáig)

Támogatott memória típusa: DDR3 2000 MHz (oc), 1866 MHz(oc), 1800 MHz(oc), 1600 MHz (oc), 1333 MHz, 1066 MHz, Dual Channel

Pci-E foglalat: 3 x 16X (2.0) Quad SLI és Quad CrossFire támogatással

Integrált hang: HD Audio 8CH (6 jack + optikai kimenet) (VIA VT1828)

SATA portok száma: 6 (Raid 0, 1, 5 és 10) ebből kettő SATA 600

IDE (PATA) csatolók száma: 1 (2 eszközhöz)

USB portok száma: 14 USB 2.0 (ebből 8 a hátlapon és további 6 az alaplapon)

Ethernet: 2x Gigabit Ethernet vezérlő (10/100/1000) (8112L / 8110SC)

Egyebek: ASUS Xtreme Design, TurboV, True 12+2 Phase Power Design, Express Gate SSD, EPU-6 Engine, AI Nap, Stack Cool 3+, Fan Xpert, Noise Filter, Q-Shield, Q-Connector, O.C. Profile, CrashFree BIOS 3, EZ Flash 2, MyLogo 2, VIA VT6308P FireWire

Tuning opciók: ASUS TurboV EVO, vCore: Adjustable CPU voltage at 0.00625V increment, vCPU PLL: 36-step reference voltage control, vDRAM Bus: 49-step DRAM voltage control, vChipset(N.B.): 31-step chipset voltage control, vNB-PCIe: 65-step chipset-PCIe voltage control, SFS (Stepless Frequency Selection), Internal Base Clock tuning from 100MHz up to 500MHz at 1MHz increment, PCI Express frequency tuning from 100MHz up to180MHz at 1MHz increment, C.P.R.(CPU Parameter Recall)

Asus P7P55D EVO - kelléklista

Videókártya:

Első szériás referencia Radeon HD 4770

Könnyen lehet, hogy az NVIDIA továbbra is piacvezető a videokártyák szegmensében, de az elmúlt egy évben sorozatos támadásnak és nem egy kudarcnak volt kitéve. A gyártóra lassan ráragaszthatjuk a fejlesztés nuku, átnevezgetés mindenek felett bélyeget. Mindeközben az AMD komolyan kitesz magáért, slágertermékek sorát dobta piacra. Abban legalábbis egyetérthetünk, hogy a Radeonok HD 4800-as sorozata igen jól sikerült, a 4850 és a 4830 is sok embert fogott meg, nemcsak teljesítménye de ára miatt is. Napjainkban a csapból is az folyik, hogy itt a válság, ilyen és olyan hatásai vannak, ezért fontos kérdés, hogy a gyártók erre miként reagálnak. Mint már említettük, az NVIDIA igen egyszerű választ adott erre a kérdésre, fejlesztés helyett a korábbi termékek átnevezését és az ellenlábasok támadását, kritizálását tartja szem előtt, míg az AMD gőzerővel fejleszt. Most éppen egy olyan videokártyát dobtak a piacra, amelynek előállítási költségei még alacsonyabbak, mint elődeié, ennélfogva olcsóbban juthatunk hozzá, de még így is magasabb hasznot lehet rajta bezsebelni. A most bemutatásra kerülő Radeon HD 4770 a költséghatékonyság jegyében született, de ez ne tévesszen meg senkit, mert specifikációi alapján fényes karrier előtt áll.

Asus Radeon HD 4770 [+]

Az AMD ott támadja ellenfelét, ahol az a legsebezhetőbb, és ez a középkategória, annak is az alacsonyabb árfekvésű régiója. A HD 4800-asok alapjául szolgáló RV770-es chipből egy kicsit lenyisszantottak, és "átültették" 40 nm-re, így megszületett az RV740. A GPU megörökölte felmenői felépítését, de – a kisebb csíkszélességnek hála – csökkent a mérete, olcsóbbá vált, és persze kevesebbet eszik, ráadásul magasabb órajelek elérésére képes. Az RV740-ben az RV770-nel szemben nyolc darab SIMD egység található, ezekben egyenként 16 szuperskalár végrehajtó egység, melyek 1-1 komplex és 4-4 egyszerű utasítás elvégzésére képesek, tehát az RV740 összesen 640 számolóval rendelkezik, ami éppen annyi, amennyit a HD 4830-ban találunk. A SIMD egységekhez 1-1 textúrázó egység kapcsolódik (épp úgy, mint a 4830-ban), a ROP blokkok száma viszont változatlan maradt (á la 4830). A legszembetűnőbb változást a memóriavezérlő szenvedte el, az RV740 ugyanis csak két darab 64 bites csatornán keresztül kapcsolódik a memóriához, míg az RV770-en ez 4 x 64 bites volt. Ezt a hátrányt azonban feledteti, hogy a videokártyára elvileg GDDR5-ös memóriákat pakolnak, ami a GDDR3 sávszélességének dupláját kínálja. A GPU 750 MHz, a memóriák pedig 800 MHz-es órajelen ketyegnek, mindebből pedig az következik, hogy a HD 4770 nem is igazán nevezhető butításnak, hiszen lényegében egy felturbózott HD 4830-assal állunk szemben. Sőt, magas órajelei miatt pixel fillrate-ben még a HD 4850-nél is többre képes.

A VGA-n található GPU és a memóriák [+]

Az RV740 826 millió tranzisztorból épül fel, alapterülete pedig 137 mm², ami megközelítőleg a fele a 956 millió tranzisztorból felépülő, 260 mm²-es RV770-nek. Összehasonlítási alapnak a túloldalon a GeForce 9800-asokon található G92-t vehetjük, ami 55 nm-en 256 mm² alapterületű, méretben közel áll az RV770-hez, de tudásban kicsit elmarad attól. Szerkesztőségünkben egy Asus HD 4770-es járt, ezen Qimonda IDGV51-05A1F1C-40X feliratú chipeket fedeztünk fel. A HD 4770 külsőre magán viseli az olcsóbb árszegmensbe szánt videokártyák vonásait, a NYÁK egy teljesen új fejlesztés, ami rövidebb a korábbi Radeonokénál. Az Asuson található egyedi hűtőnek tűnő ventilátor valójában már a második szériás referencia kiszerelés, amit mi igencsak sajnálunk, mert azon kívül, hogy jól mutat, szerintünk hangos, és ha a videokártya alatti bővítőhelyre beépítünk valamit, akkor levegőhiányban szenved. Az első szériás HD 4770-en egy a HD 4870-en láthatóhoz hasonló, kétszlotos, légelvezető csatornával rendelkező hűtőrendszer található. Ez az eddigi tapasztalatok alapján jól hűt, de nem túl halk (lásd fentebb), mégis jelentős előrelépés a HD 4850-en található, használat közben felforrósodó, tojássütésre is alkalmas hűtőbordához képest.

Az eddigiek alapján azt gondolhatnánk, hogy a HD 4770 a HD 4830 leváltására született, pedig elvileg a HD 4670 utódjának szánták. Kérdés, hogy egy ekkora ugrás nem elhamarkodott-e az AMD részéről, elvégre a HD 4670 megközelítőleg fele ennyit tud, ugyanakkor arra, amire szánták, lényegében tökéletesen megfelel: egy olcsó, kicsi, hűvös, halk és nem is lassú termékről van szó, ami nagy népszerűségnek örvend.

Processzor:

Az elmúlt hónapokban a processzorok piacán igen érdekes változások mentek végbe, elvégre az AMD és az Intel is előrukkolt egy-egy új architektúrával, de talán nem túlzás ha azt mondjuk, hogy ezek idehaza nem túlságosan borzolták fel a kedélyeket, hiszen a gazdasági válság közepette kevesek engedhetik meg maguknak, hogy pénzt öljenek a számítógép fejlesztésébe. Egyébként is, már jóideje elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan (ha szabad így mondani) nincs túl sok értelme a bővítésnek, hiszen a mostanra már "kivénhedtnek" tekinthető Core 2 első generációja, illetve az Athlon 64 és a Phenom korábbi változatai bőven kielégítik mindennapi igényeinket. A processzorok árai külföldön esnek, idehaza viszont emelkednek a forint gyenge teljesítménye miatt, így ez az időszak nem a legideálisabb egy gépbővítésre. A Core i7 nagyon jól sikerült, nagyon gyors, fantasztikus újításokat vonultat fel, de egy asztali számítógépbe már feleslegesen erős, és nem utolsósorban drága. A Phenom jóval szimpatikusabb árcédulával kerül a boltokba, de a négy mag közül kettő vagy három még mindig kihasználatlan az esetek 99%-ában. Mégis, ha áttekintjük a középkategóriásnak nevezett processzorok listáját, a négymagosok már ide is "befészkelték" magukat, ezért nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, noha találunk itt még két- vagy hárommagos típusokat is.

Egy kis design, próbálkozni lehet... [+]

Legújabb tesztünk témája tehát a középkategóriában, illetve a csúcskategória legalján található, azaz a most 20 000 és 65 000 forint közé pozicionált processzorok feltérképezése (ezek nem biztos, hogy érnek ennyit, csak a forint gyengélkedése miatt ilyen horribilis az ára némelyiknek). Elsőként lássuk az Intel felhozatalát, kezdjük a sort a még mindig Pentium márkanéven kapható processzorral, annak is E5200-as típusával. Ez a Penryn-alapú, azaz 45 nm-es gyártástechnológiával gyártott, lényegében Core 2-es processzor az E2000-esek következő generációjának tekinthető, és nagytestvéreitől, az E8000-esektől annyiban különbözik, hogy a gyorsítótár méretét lenyisszantották 2 MB-ra. A név ne tévesszen meg senkit, ennek a Pentiumnak semmi köze sincs a régi, Netburst architektúrára épülő Pentium 4-hez vagy D-hez. Emlékezzünk csak, alig 2 éve ez a processzor még Core 2 Duo néven futott, annak is az Allendale magra épülő, olcsóbb változatai hasonlítottak rá, igaz, azok még 65 nm-es csíkszélességen készültek, és a rendszerbusz 266 MHz-en futott, míg a kis Pentiumban ezt 200 MHz-re csökkentették. Van még valami, amit ez a processzor nem tud, és ez az SSE4.1-es SIMD utasításkészlet. Lényegében egy alaposan kiherélt Wolfdale-lel állunk szemben, de ha belegondolunk, ez valószínűleg nem különösebben nagy probléma, hiszen az SSE4.1-re csak néhány konvertálóprogramnak van szüksége. A Pentium E5000-es széria ideálisnak tűnik a belépőszintre, hiszen a 45 nm-es Core processzorok gyorsak, fogyasztásuk alacsony, és nem utolsósorban nagyon jól tuningolhatók, legalábbis a többségük.

A sort a Core 2 Duo E7300 folytatja, ez a már jól ismert és igen népszerű kétmagos E8000-esek megcsonkított, 3 MB-nyi L2 cache-sel rendelkező változata, amivel az Intel az E4000-es szériát szándékozik leváltani, tehát ténylegesen a 65 nm-es, Allendale-alapú processzorok utódjáról van szó. Az E7000-eseken a rendszerbusz órajelét visszafogták 333 MHz-ről 266 MHz-re, ez pedig némileg csökkentheti a teljesítményt, amikor a memóriában kell turkálni (na nem mintha ez óriási veszteség lenne), és hiányzik belőle a virtualizációhoz szükséges optimalizáció is. Az E7300 az E7000-esek második legalacsonyabb órajelű változata, 2,66 GHz-en jár, tehát az órajelét tekintve alig gyorsabb, mint a 2,5 GHz-es Pentium E5200. A két most bemutatott kétmagos (illetve ezek alacsonyabb és magasabb órajelű változatainak) specifikációi láttán senki sem fog szájtátva csodálkozni, hiszen hozzájuk hasonló processzorokkal már korábban is találkozhattunk. Az Intel ezeket gazdaságossági szempontok miatt adta ki, hiszen a 45 nm-es Penryn olcsóbban gyártható, miközben részesülhetünk az általa nyújtott előnyökből, mint az előző generációnál magasabb teljesítmény és alacsonyabb fogyasztás. Meg nem erősített hírek (pletykák) szerint ezekben a 45 nm-es típusokban ráadásul nem is az eredeti, 6 MB-os L2-vel rendelkező Wolfdale található, hanem egy már eredetileg is 3 MB-osra tervezett, mindössze 82 mm²-es variáns, ami a termelékenység szempontjából igazi megváltás az Intel számára, hiszen a szíliciumlapka mérete további 23%-ot csökkent az eredeti Wolfdale-hez képest.

Penryn alapú Core processzorok: Pentium E5200, Core 2 Duo és Quad [+]

Az Intel termékpalettájának olcsó négymagosait reprezentálja tesztünk két következő szereplője, a Core 2 Quad Q8200 és a Q9300. Az igazság az, hogy amíg a Nehalem ellenfél nélküli, és amíg az AMD nem készít a 45 nm-es Phenom II X4-ből 3 GHz-nél magasabb órajelű változatokat, addig az Intel oldaláról ezek a processzorok – az árazást nézve úgy tűnik – bőven elégségesnek bizonyulnak a rivális ellenében. A Q9300-ról megjelent már egy teszt a PROHARDVER! hasábjain, tehát ez a típus már nem ismeretlen számunkra, de az AMD azóta, tehát közel 1 év alatt sem tudott az ennél gyorsabb négymagosoknak ellenfelet állítani, így ez a típus továbbra is alternatíva lehet egy a mostanihoz hasonló processzortesztben. A 2,5 GHz-es, két darab Wolfdale lapka összedrótozásával (durván fogalmazva: két darab E7300-ashoz hasonló összeragasztásával) létrejött processzor 2 x 3 MB L2 cache-sel és 333 MHz-es rendszerbusszal rendelkezik, megörökölte a Penrynre jellemző szinte összes pozitív jellemvonást (sebesség, fogyasztás), de előző cikkünkben a tuninggal nem volt kibékülve (legalábbis többet vártunk tőle), így a nagy sikerű 65 nm-es Q6600-zal szemben nem mindenki számára volt vonzó. A Q9300-nál talán érdekesebb a Q8200, ami még újabb és olcsóbb, nem véletlenül, hiszen ez – a fenti analógiával élve – két darab E5200-as összetapasztásának köszönhető, de annál kicsit több, mert az SSE4.1-es utasításkészletet már támogatja (de a virtualizációs optimalizációkat még mindig nem). 2,33 GHz-en jár, a rendszerbusz továbbra is 333 MHz, de csak 2 x 2 MB-nyi L2 cache-t találunk benne.

Érdekesség, hogy a nálunk vendégeskedő E5200-as és E7300-as ugyanarra az M0-s steppingre épül, és ez elmondható a két négymagosról is (M1 stepping), ami arra enged következtetni, hogy ugyanazon gyártósorról származó processzormagokat tartalmaznak, csak a tökéletesen sikerültek a magasabb modellszámozással ellátott verzióra kerülnek, míg a hibásak az olcsóbb változaton találnak maguknak helyet. Ezzel az Intel nemcsak több piaci szegmenst tud lefedni, de jelentősen csökkenti kiadásait is, hiszen így kevesebb alapanyag vész kárba (nem mintha ez újdonság lenne).

Kétmagosok: Athlon 64 X2 5400+ és Athlon X2 7750 [+]

Lássuk az AMD felhozatalát! A zöldek oldalán ezúttal öt processzor sorakozik fel, ezeket – generációjuk szerint – lényegében három részre oszthatjuk. Az első a lassan kifutófélben lévő, ezért olcsó, de sokak számára még mindig bőven elegendő Athlon 64 X2 5400+ K8-as alappal, annak is a Brisbane magra épülő verziója: 2,8 GHz-es órajele mellé 2 x 512 kB másodszintű gyorsítótár párosul. A mostanság oly divatos K10-esek idejében egy már szinte elfelejtett típusról van szó, ára azonban a Pentium E5200 ellen pozicionálja, nem utolsósorban pedig támpontot nyújt majd tesztünkben az AMD vonalon fejleszteni kívánóknak. A K8-as kétmagosnál érdekesebb a K10-es alappal rendelkező, Kuma kódnéven megismert Athlon X2 7750, ami igaz, hogy kétmagos, igaz, hogy 65 nm-es, de ezeken kívül szinte semmi sincsen, ami összekötné a régi Athlon 64 X2-vel. A Kuma kódnevű kétmagosok azokból a félresikerült, Phenomok alapjául szolgáló K10-es Agena magokból kerülnek ki, melyeken egynél több mag sérült meg a gyártás folyamán, azaz nemcsak hogy Phenom X4-nek, de Phenom X3-nak sem válnak be. Van egy sejtésünk, miszerint azért késett ilyen sokat ez a processzor, mert a Phenom gyártása – nagy mérete ellenére – jól megy, és amíg nincs elég felhalmozott, kétmagosként eladható Phenom, addig nincs értelme megindítani a forgalmazást. Az Athlon X2 (64-es jelzés nélkül) 7750 2,7 GHz-en jár, és 2 x 512 kB L2-es gyorsítótára mellé 2 MB harmadszintű gyorsítótár párosul, tehát ezt a részegységet az AMD nem hagyta veszni a K10-alapú Athlonoknál sem. Ezenkívül okosabb is a K8-asnál, hiszen egy számolásban is fejlettebb K10-re épül, ami támogatja az SSE4a-t, az új virtualizációs optimalizációkat, és elvileg az energiahatékonyság terén is előrébb jár. Igaz, az azonos csíkszélesség ellenére a 7750 hátrányban van, mert jóval nagyobb a "die" mérete (126 mm² helyett 285 mm²) a hibás és letiltott magoknak, illetve a harmadszintű gyorsítótárnak köszönhetően.

Hárommagosok: Phenom X3 8750 és Phenom II X3 720 [+]

Mint említettük, tesztünk AMD-től származó szereplői három generációból kerülnek ki, eddig megismertük a K8-as és a K10-es Athlont, hátra vannak még a K10-es és a K10.5-ös Phenomok, melyekkel jó pár korábbi tesztünkben foglalkoztunk már. Cikkünk K10 köré épülő processzorai a négymagos Phenom X4 9950 és a hárommagos Phenom X3 8750. Ezekről már tudjuk, hogy az AMD nem volt képes velük beérni az Intelt, ezért az árak leszállításával (illetve a Spider platform beharangozásával) volt kénytelen versenyben maradni, de még ezek után sem voltak igazán vonzóak a melegedés- és fogyasztásbeli hátrányaik miatt (nem szólva az ominózus TLB-hibáról). Valószínűleg az AMD sem igazán szeretett bele ebbe a generációba a magas gyártási költségek miatt, legalábbis erről tanúskodnak a cég negyedéves eredményei. A Phenom X4 9950 Black Edition a K10-es processzorok csúcsa, négy maggal, 2,6 GHz-es órajellel és 2 MB harmadszintű gyorsítótárral, míg a Phenom X3 8750 három maggal (azaz a gyártás során az egyik meghibásodott), 2,4 GHz-es órajellel és szintén 2 MB-nyi L3-as cache-sel a hárommagosok trónján ül. Könnyen belátható, hogy utóbbiak megjelenése – ahogy az Intel esetében, úgy az AMD-nél is – gazdaságossági és ökonómiai szempontokkal indokolható, hiszen így eladhatják a defektes processzorokat is (ugyanez igaz a kétmagos Kumára), ugyanakkor ezzel ellenfelet állíthattak a Core 2 Duónak, ami gyorsabb volt az Athlon (64) X2-nél, de nem ért fel a Phenom X4-ig, tehát be kellett tömni egy lyukat. A másodszintű gyorsítótár mindkét processzoron magonként 512 kB (azaz négyszer, illetve háromszor 512 kB), tehát a magok számát, illetve az órajelet leszámítva semmiben sem különbözik a két típus.

Négymagosok: Phenom X4 9950 és Phenom II X4 940 [+]

A K10-es után jött a K10.5, és mint tudjuk, ez már tényleg versenyképes lett. Valójában olyanra sikerült, amilyennek az első Phenomnak lennie kellett volna: gyorsabb az előzőnél, kevésbé melegszik és kevesebbet fogyaszt, ugyanakkor jobban tuningolható, és az AMD szempontjából is kecsegtető, mert gyártási költségei valószínűleg alacsonyabbak, mint az elődé. A K10.5-alapú Phenom II X4 tehát – úgy tűnik – sikerre van ítélve. Az új Phenom bemutatásától most eltekintenénk, mert ezzel egy külön cikk keretein belül elég hosszasan foglalkoztunk. Tesztünkben – miután összehasonlítottuk az árakat – ebből a generációból elsőként a Phenom II X4 920 kapott helyett, amit a Core 2 Quad Q9300 környékére pozicionáltak. Jelen cikkünk szempontjából azonban érdekesebb a hárommagos K10.5, amit az AMD alig néhány hete mutatott be, kiadása során valószínűleg ugyanazok a szempontok vezérelték a céget, melyek az első Phenom X3 esetében is felmerültek. A Phenom II X3 720 (kódneve Heka) az X4 920-hoz hasonlóan 2,8 GHz-es órajelen jár, magonként 512 kB L2 cache-sel rendelkezik, és 6 MB harmadszintű gyorsítótárral gazdálkodhat, tehát a letiltott magot leszámítva egy teljes értékű Phenom II-es. A Phenom II X3 érdekessége, hogy az északi híd és az L3 cache órajelét 1,8-ról 2 GHz-re emelték, és már AM3-as tokozásban kerül piacra, azaz támogatja a DDR3-as memóriákat (DDR3-1333-ig), ugyanakkor az AMD-nek köszönhetően az egész platform visszafelé kompatibilis, tehát a processzor beleilleszthető az AM2 és az AM2+ alaplaplokba is. A következő oldalon található táblázatokban összegeztük a tesztben szereplő típusok jellemzőit, ezzel talán sikerül kicsit világosabbá tenni a képet.

RAM:

A MEMÓRIA
A RAM-ok bemutatása
RAM (Random Access Memory)
Nem minden adatot kell olvasni és írni, hanem – ha lehetséges – csak azokat, amelyeket
használunk. A "Random" szó (véletlenszerû) azt jelöli, hogy az adatokat a memóriamodulon
belül minden pozícióból ugyanolyan gyorsan olvasni és írni tudja és azt, hogy ez nagyon
gyorsan történik. Például a merevlemezek esetén elõször az olvasófejet a megfelelõ helyre
kell mozgatni és a külsõ részekrõl gyorsabban olvassa az adatokat, mint a belsõn.
A számítógép a memóriában tárolja el azokat az adatokat, amelyekre a munkához szüksége
van. Ez az adat lehet például az operációs rendszer, vagy a géphez csatlakoztatott eszközök
drivere, de lehetnek programok, képek, vagy akár szövegek. Ezt a félvezetõ tárolót
memóriának nevezzük és mértékadóan befolyásolja a rendszer teljesítményét. Túl kevés
memória lelassíthatja a gépet, vagy megakadályozhatja (nem teljesíti) a programok futtatását,
vagy az adatok betöltését.
Manapság a legtöbb számítógépben SD-RAM, vagy DDR-RAM van elterjedve. Amíg a
memóriamodulok el vannak látva árammal, addig ki tudják olvasni az adatokat. Ha
megszûnik az áramellátás, akkor a RAM-ban található adatok elvesznek.
SRAM (Static Random Access Memory)
Az SRAM statikus, ami azt jelenti, hogy a tárolandó tartalom a lehívás után is megmarad.
Ezáltal nagyobb az áramfogyasztás, de jelentõsen felgyorsítja a memóriamodult.
A magas ára miatt SRAM-ot csak gyorsítótárban (cache) pufferként alkalmaznak.
DRAM (Dynamic Random Access Memory)
A DRAM a legegyszerûbb, leglassabb és a legolcsóbb memória-építõelem, amely csak
létezik. A tartalma elveszik, ha nem kap áramot.
Egy DRAM-memóriacella egy tranzisztorból és egy kondenzátorból áll. Egy DRAMmemóriacellában
egy Bit a kondenzátor feltöltése által tárolódik. Ennek a módszernek az a
hátránya, hogy a kondenzátor kóboráramok által kisülhet és a tárolóállapotát újból
aktualizálnia kell (Refresh). Hogy a kondenzátor töltése megmaradjon, ahhoz több ezer
frissítésre van szükség másodpercenként.
Hosszú ideig a számítógép piacot ez a tárolótípus uralta. Ezen alapulnak az újonnan kialakult
memóriák.
FRAM (Ferroelectric Random Access Memory)
A szokásos állandó értékû memóriákkal szemben már több elõnye van:
- nincs szükség az adat megtartásához áramra
- kompatíbilis az EEPROM-okkal
- több mint tíz évig képes megtartani az adatot, még nagy hõmérsékletváltozások esetén is
az írási ideje kb 100 ns (~ normál SRAM-nak felel meg)
- 1000 író- és olvasóciklus garantált
Az FRAM-ot EEPROM-ok helyettesítésére, Flash-EPROM-okhoz és pufferelt S-RAM-okhoz
használják. Mindenek elõtt alacsony fogyasztású felhasználásnál, gyors tároló és olvasási
ciklusokhoz használnak FRAM-ot. Például az autóelektronikákban, vagy a hordozható
elektronikában.
A RAM fejlõdése
2
Létezett és létezik többféle memória-építõelem: már majdnem kihalt a tiszta DRAM, amelyet
a PC születésétõl kezdve a '90-es évek kezdetéig használtak és annak ellenére, hogy az idõ
teltével gyorsabb lett, mégsem volt elegendõ a sebessége. Ezt követte az FPM-RAM (Fast
Page Mode) és az EDO-RAM (Extended Data Output), amelyek szintén csak csekély
sebességnövekedést hoztak. A koruknak nem megfelelõen a mából szemlélve a méretük is
kicsi volt. A legáltalánosabban használt méretûek a 8, 16 és 32MB-osak voltak.
Pillanatnyilag az SD-RAM még megfelelõ, de az új kor követelményeinek már nem nagyon
tud megfelelni, mivel "csak" 133 MHz-ig járathatjuk (ez a legmagasabb alap órajel -
leszámítva a néhány magasabb "tuning"- órajelû modellt és azt, hogy saját magunk emeljük a
frekvenciát). Ez a típus már észrevehetõ teljesítménynövekedést hozott az elõdeihez képest.
Az SD-RAM különlegessége az, hogy ha egyszer adatot kér egy meghatározott címrõl, akkor
a "mellette" lévõ adatokat "Burst-módban" utána küldi. Ezáltal nincs szükség újabb
lekérésekre, így idõt takarítunk meg. Az SD-RAM modul már nagyobb méretû volt - ma még
teljesen megfelelõnek számít – a legtöbbet eladott modulok 32, 128 és 256MB méretûek
voltak és a 100MHz-en mûködõ RAM-ok hozták a legnagyobb bevételt. Az utóbbi
idõszakban a legtöbbet vásárolt modulok közé tartoztak a 256 és az 512MB méretû és
133MHz órajelû memóriamodulok. A jelölésük órajel szerint történik: PC66, PC100 és
PC133. Az SD-RAM piacán a világon a legközismertebb név az Infineon.
A következõ lépés a DDR-SDRAM (amit rövidítve DDR-RAM-nak jelölünk), az SD-RAM
továbbfejlesztésének eredménye. DDR a Double Data Rate kezdõbetûibõl alakult ki – és úgy
fordíthatjuk le, hogy kétszeres adatátvitel. Az adatátviteli sebességet úgy éri el, hogy
órajelenként 2, nem pedig 1 bitet szállít át. A DDR memóriákról nincsenek még jelentõsebb
statisztikák, ugyanis még mind a mai napig nagy elõszeretettel vásárolják. Itt már nem lehet
általánosan arról sem beszélni, hogy melyik gyártó moduljai a legelterjedtebbek. Néhány
fontosabb gyártó a DDR-RAM piacról: Infineon, Geil, Corsair, Kingston, Mushkin, Hyundai,
Twinmos, Samsung és a manapság jeleskedõ Kingmax. Természetesen rengeteg más gyártó is
gyárt DDR memóriát, de ezek tartoznak a legnagyobbak közé. Az általános méretük 256MB,
de léteznek 64MB-tól 2048MB-ig kiterjedõ méretben is. Az órajelek terén pedig már hatalmas
a szórás. A legalacsonyabb órajelû a PC1600-as 200MHz-es DDR-RAM (ami tehát
2x100MHz-bõl alakul ki), van PC2100 (266MHz), PC2700 (333MHz), PC3200 (400MHz),
PC3500 (500MHz) és még magasabb órajelû memória is. Ilyen emelt órajelû memóriákat már
nem minden gyártó készít, csak azok, amelyek erre specializálódtak – például a Kingston, a
Corsair, a Twinmos és a Mushkin. Általánossá vált a DDR266, DDR333 és a DDR400 –
órajel szerinti – jelölés is. Idõzítés szerint (CAS Latency – röviden CL) létezik CL3, CL2.5 és
CL2 –- természetesen a sebessége a kisebb értékûnek jobb, azaz a CL2-nek.
De mivel ezt nem az Intel találta fel, hanem az AMD és a Via, ezért az Intel szakemberei azon
gondolkoztak, hogy valami jobbat dobjanak ki a piacra. Így összeállt az Intel egy
memóriafejlesztõ céggel, a Rambusszal. Az Intel a kialakuló memóriájukat, amit Rambus-nak
hívnak memória-szabvánnyá akarta tenni – nem bírta azt nézni, hogy az AMD hatalmas
bevételre tett ezzel szert. Csak sajnos az egészben volt egy bukkanó: a Rambus memóriák
elõállítása kétszer többe kerül, mint a DDR-RAM és épp csak egy kicsit gyorsabb (a
csúcskategóriás DDR-ek pedig olcsóbban sokkal jobbak, mint a Rambus). A magas ár a
chipeken található rengeteg kiegészítõ áramkör miatt van, de ezek sajnos szükségesek ahhoz,
hogy a DDR-nél ne legyenek rosszabbak – ezek nélkül épphogy meghaladnák az SD-RAM
teljesítményét. Egyszóval az Intelnek nem sikerült megszerezni az etalon memóriát
kifejlesztõnek járó címet. Magas órajeleket alkalmaznak (800, 1066MHz), de mivel csak 8
adatsáv van, ezért ezek a magas órajelek mit sem érnek. Jelölésüket szintén órajel szerint
végzik, tehát például PC800, PC1066.
3
Az Intel is elismerte a vereséget a memóriák piacán és már jó ideje lehet vásárolni a Pentium
4-es processzorokhoz DDR memóriát. A drága RD-RAM kiszorul a piacról – már csak
néhány alaplap támogatja. Valamely gyártók még fantáziát vélnek felfedezni a már
kihalófélben levõ Rambus memóriákban.
A teljesítményt, azaz a memória sebességét több tényezõ is befolyásolja. A legfontosabbak
között szerepel az órajel. Modern SD-RAM-ok például 133MHz-en mûködnek, az elsõ pedig
66MHz-es volt. Ezelõtt a memória legfeljebb 33MHz-es volt. Jelentõs még az elérési idõ is,
amely egy 133MHz-es memória esetén 7,5 ns (nanosecundum). Ezeket az idõket is
megpróbálják minél lejjebb szorítani.
ROM - Read Only Memory
A ROM (csak olvasható memória) egy digitális állandó értékû tároló, amelyben az adatok
folyamatosan és változatlanul eltárolódnak. Az adatok sem elektromosan, sem optikailag nem
törölhetõk. Áramszünet esetén, vagy a gép kikapcsolása után is megmaradnak az adatok.
A különbözõ ROM-fajták bemutatása
PROM (Programmable ROM)
A PROM-ok (programozható ROM) csak egyszer programozhatóak. Minden bit-cella egy
diódából és egy ún. gyenge pontból áll. Ezt a pontot a felhasználó egy programozó géppel
megsemmisítheti. Az ezután kialakuló állapot örökre eltárolódik.
EPROM (Erasable Programmable ROM)
Az EPROM-ot (törölhetõ programozható ROM) ugyanazzal a technikával programozzák,
mint a PROM-ot. Az EPROM-nak szüksége van bizonyos feszültségimpulzusokra a
programozáshoz. Ehhez szükség van egy plusz eszközre, amelyet a programozó használ. Az
építõelemeit UV fénnyel törölni lehet. Ehhez egy törlõgépet használnak. A törlés néhány
percig is eltarthat.
EEPROM (Electrically Erasable Programmable ROM)
Az EEPROM-nál (elektromosan törölhetõ programozható ROM) megadatik az a lehetõség,
hogy a memóriacellákat feszültségimpulzusok hatására programozzuk, vagy töröljük. Az
EEPROM-ot általában felhasználói adatok elmentésére, beállítások, paraméterek megadására
használják.
Flash-EPROM, vagy Flash-Memory
A mentési és törlési folyamat a Flash-EPROM-nál ugyanolyan elv alapján történik, mint az
EEPROM-nál. A programozás nagyon idõigényes és komplikált. Az elérhetõ tárterület nyitott
az egyszerû és helytakarékos elrendezés miatt. Az adatok áramellátás nélkül kb. 10 évig
megmaradnak. Ezeket a memóriákat memóriakártyaként (például Compact Flash), vagy
PCMCIA eszközként használják.
Cache-tároló
A Cache egy speciális puffer-tároló, amely a memória és a processzor között található. Hogy
a processzornak ne kelljen mindenért a lassú memóriához nyúlnia, mindjárt egy egész
parancs, vagy adatblokk betöltõdik a Cache-be. Annak a valószínûsége, hogy a következõ
parancsok a Cache-ben vannak nagyon nagy, mivel a programparancsok egymás után lesznek
feldolgozva. Csak akkor kell a processzornak a memóriához nyúlni, ha minden
4
programparancs fel lett dolgozva, vagy ha egy új címhez kell nyúlni. Ezért minél nagyobb a
Cache mérete, annál gyorsabb, mert a processzor folyamatosan olvashat innen.
A Cache jelölései
First-Level-Cache (L1) elsõdleges cache:
Az L1-Cache-ben parancsok és adatok átmenetileg tárolódnak. A jelentõsége a processzor
sebességének növekedésével emelkedik. Ugyanis ez a Cache elkerüli az adatszállítás
egyenetlenségeit és segít a processzort optimálisan kihasználni.
Second-Level-Cache (L2) másodlagos cache:
Az L2-Cache-ben a memória adatai átmenetileg tárolódnak. Ennek a méretérõl a
processzorgyártók gondoskodnak. Minél nagyobb a processzorban az L2 Cache, annál
gyorsabb, de annál drágább is az elõállítása. Ma elfogadottnak számítanak a 256kB L2 Cacheel
rendelkezõ processzorok, de mostanság az 512kB számít teljes egészében megfelelõnek. A
technika – és a 64 bites processzorok fejlõdésével már általánossá vált az 1024kB-os L2
gyorsítótár méret is.
A gyors processzoroknak és az erõs grafikus chipeknek (GPU) folyamatosan növekvõ
szükségük van a memóriasávszélességre. Az új technológiák fogják majd az elégséges
teljesítményt nyújtani. Ezt a javulást már elkezdte az nVidia a kétcsatornás DDR memória
bevezetésével (Dualchannel DDR-RAM).
Egy mai gyors memória legalább 400MHz-en mûködik, a sávszélesség viszont még nagyon
alacsony, ha a rendszerteljesítményt vesszük figyelembe. DDR memóriák esetén a jelenlegi
gyártástechnológiával már nem tudnak kb. 500MHz fölé menni, ugyanis az architektúra már
teljesen ki lett használva és az ennél magasabb frekvenciájú mûködés pedig már jelzavarokat
okozhat. Ezt a problémát néhány gyártó annyiban ki tudta küszöbölni, hogy sokkal jobb
minõségû építõelemekbõl szereli össze a memóriát, így kisebb a valószínûsége a
meghibásodásnak – még az alap órajel megemelése mellett is. A Kingston volt az a gyártó,
aki elõször csúcsminõségû modulokból ki tudott hozni magasabb órajeleket is – de sajnos egy
bizonyos határon felül õk sem, minthogy senki más nem tudd feljebb kerekedni.
A sebességbeli problémákat a 2004-ben megjelent DDR2 oldotta meg.
Nem csak a teljesítménynövekedés szól a DDR2 mellett, hanem:
- alacsony energiafogyasztás (kb 70%-al), ebbõl adódóan alacsonyabb hõmérséklet (kb 40%-
al),
- magasabb órajel kezdetben 533MHz-tol (PC4300) 666MHz-ig (PC5300), de késõbb belép a
800MHz-es DDR2 is,
- alacsonyabb áramfelvétel a jelenlegi 2,5V 1,8 Voltra változik,
- kisebb memória chipméret a kicsinyített félvezetõ-struktúrának köszönhetõen,
- a chip külsõ cseréje TSOP-formátumról (Thin Small Outline Package) FBGA-ra (Fine-pitch
Ball Grid Array),
- a DDR2 4 bittel dolgozik a DDR 2 bitjétõl eltérõen, így órajelenként kétszerannyi adat
címezhetõ.
Ahhoz, hogy a valóságban is elérhetõ legyen a nagyobb sávszélesség, a beérkezõ jelek
közvetlenül a memóriamodulok magjában tárolódnak. Ezt ODT-nek nevezzük (On DIE
Termination). Ezzel a zavaró jelek kiszûrhetõk a memóriasín felé. Ez sajnos az alaplap árának
növekedését hozza, ugyanis arra kell ráépíteni az idõzítéshez szükséges építõelemeket.
Az adatátviteli sebesség növekedése hozza a ténylegesen várva-várt gyorsulást. Az
adatcsatornákban a Posted CAS Feature az ütközések elkerülésére szolgál, mellyel
dinamikusabban kihasználható a memória effektív adatkapacitása. Az új architektúra egyetlen
5
hátránya az elérési idõ növekedése. 4-5 ns-al számítanunk kell. A sávszélesség PC4300 modul
esetén 4,3 GB/másodperc, PC5300 esetén figyelemre méltó 5,4 GB/másodperc.
Melyik géphez milyen RAM szükséges
Az, hogy milyen memóriát milyen számítógépbe építünk be a rendszer kiépítésétõl függ. A
processzor FSB-je (Front Side Bus – a CPU-t az operatív tárral összekötõ 64 bites
adatvezeték) nagymértékben meghatározhatja a memória kiválasztását. Viszont ezt nagyon
sokan félreértik és azt hiszik, hogy a frekvenciához (MHz) kell választani a memória
frekvenciáját – ez ugyanis nem igaz! A processzor FSB-jének sávszélességéhez kell
választani!
A jelenleg használt rendszerek a következõ sávszélességet használják:
Intel
- Pentium 4 400MHz FSB: 3,2GB/sec
- Pentium 4 533MHz FSB: 4,2GB/sec
- Pentium 4 800MHz FSB: 6,4GB/sec
AMD
- Thunderbird 266MHz FSB: 2,1GB/sec
- Athlon XP 266MHz FSB: 2,1GB/sec
- Athlon XP 333MHz FSB: 2,7GB/sec
- Athlon XP 400MHz FSB: 3,2GB/sec
Ha a processzor FSB-ét felemeljük, akkor ezek az értékek felfelé változnak.
A lehetséges memóriák a fenti processzorokhoz:
Rambus PC800: 1,6GB/sec (két modul esetén: 3,2GB/sec)
Rambus PC1066: 2,1GB/sec (két modul esetén: 4,2GB/sec)
Rambus PC4200: 4,2GB/sec
DDR-RAM PC1600: 1,6GB/sec (DDR200) [DualChannelben: 3,2GB/sec]
DDR-RAM PC2100: 2,1GB/sec (DDR266) [DualChannelben: 4,2GB/sec]
DDR-RAM PC2700: 2,7GB/sec (DDR333) [DualChannelben: 5,4GB/sec]
DDR-RAM PC3200: 3,2GB/sec (DDR400) [DualChannelben: 6,4GB/sec]
DDR-RAM PC3500: 3,5GB/sec (DDR433) [DualChannelben: 7GB/sec]
DDR-RAM PC3700: 3,7GB/sec (DDR466) [DualChannelben: 7,4GB/sec]
DDR-RAM PC4000: 4,0GB/sec (DDR500) [DualChannelben: 8GB/sec]
DDR-RAM PC4200: 4,2GB/sec (DDR533) [DualChannelben: 8,4GB/sec]
Tehát ez a következõt jelenti:
1. 266MHz FSB AMD processzorhoz PC2100 DDR-RAM való;
2. 333MHz FSB AMD processzorhoz PC2700 DDR-RAM való;
3. 400MHz FSB AMD processzorhoz PC3200 DDR-RAM való;
4. 400MHz FSB P4-hez PC3200 DDR-RAM kell (csak ehhez eddig a SiS készített
chipkészletet, de az nem "szerette" nagyon a 400MHz-es modulokat);
5. PC800 Rambus való i850, vagy i850E chipkészletû alaplapokhoz.
6
6. 533MHz FSB P4-hez PC1066 Rambus kell, vagy DDR-RAM esetén PC4200 kell,
de a 2db PC2100 is ugyanúgy megfelel.
7. 800MHz FSB P4-hez Dual PC3200 szükséges.
Ezek persze azok az értékek, amelyekkel a memória a legjobb kihasználtságban (teljes
sávszélességgel) tud mûködni. Ettõl eltérõ modulok is használhatók – csak az a teljesítmény
rovására megy. Még sokban függ attól is, hogy milyen chipkészletû az alaplap. Például a Dual
PC2100 chipkészlet (E7205) gyorsabb, mint a Rambus-hoz való i850E – pedig pontosan
megegyezik a sávszélességük.
A különbözõ programok megjelenésével, és az elvárt nagyobb teljesítmény miatt a gyártók rá
vannak kényszerülve újabb és újabb technológiák kifejlesztésére, így a sebességben csak a
csillagos ég szab határt.
Forrás: Internet+PC World
Készítette: Wittmann Attila
Programtervezõ-informatikus szak

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat