INFORMATIKA

Az alaplap

A számítógép elektronikus elemei az alaplapra vagy alapkártyára vannak építve. Az alaplap egy többrétegű nyomtatott áramköri lap, amelyen az egyes elemek fogadására több, különböző méretű és alakú csatlakozó, illetve néhány előre beépített eszköz helyezkedik el. Ezek az elemek, illetve a kialakított csatalakozók eleve meghatározzák, hogy az alaplap milyen processzort tud fogadni, milyen frekvencián dolgozik, mekkora a gyorsító memória, hány és milyen fajtájú bővítőkártyahely található rajta, milyen a felhasználható memória típusa és maximális mérete stb. Az alaplapon olyan csatlakozók is találhatók, amelyek a "külső" kapcsolatokra szolgálnak: tápfeszültség- és billentyűzet csatlakozó, külső tápfeszültség a CMOS RAM számára. Ugyancsak ide kapcsolódnak a számítógép előlapján található jelzőfények érintkezői, a hardver reset és a turbó kapcsoló stb.

A számítógépből különböző adatátviteli vonalak vezetnek ki. Ezek soros és párhuzamos adatátviteli vonalak lehetnek. Minden számítógépbe eleve egy RS232C és egy Centronics párhuzamos kimenet van beépítve. Az alapgépekbe még 2 darab kiegészítő soros és párhuzamos ki-, illetve bemenő egységet lehet csatlakoztatni. Párhuzamos adatátvitel van például a számítógép és a nyomtató, valamint a lemezmeghajtók között. Párhuzamos adatátvitel alkalmával az információ bájtonként kerül át egyik eszközról a másikra, míg soros adatátvitel esetén ugyanez bitenként történik. A soros adatátvitel emiatt jóval lassabb, mint a párhuzamos, azonban az adatátadás közben többszörös ellenőrzés történik, így az adatátvitel biztonságosabb. Általánosságban megállapítható, hogy a soros adatátvitel nagy távolságra, sok zavaró tényezővel terhelt adatátviteli forma, míg a párhuzamos adatátvitel kis távolságra, kiváló zajszűrés mellett valósítható meg.

A fenti ábrán egy általános ATX alaplap vázlatos képe látható (csak a legfontosabb elemek feltüntetésével). A következőkben vázlatosan áttekintjük, mi is van egy alaplapon:

• Processzorfoglalat: Az alaplapon általában egy, néha több foglalat található. A régi, 486-os előtti típusok nagy részét egyszerűen ráforrasztották az alaplapra. A szerelhető foglalatok első típusát az Intel alkotta Socket 7 képviselte. A foglalatok kialakítása aszimmetrikus, hogy ne lehessen eltéveszteni a lapka behelyezését. A Pentium II megjelenése új foglalattípusokat hozott: ez a Slot 1, majd a Slot 2.
  
• Gyorsítótár: Az alaplapok egy részén megtalálható az L2 jelű gyorsítótár is, ami a Pentium II után fölöslegessé vált, mert a cache bekerült a processzor dobozába.
  
• Memóriahelyek: A legrégebbi az FPM RAM, ezt követte az EDO, a BEDO, végül az SDRAM. A legelső számítógépektől eltekintve a memórialapkákat kis nyomtatott áramköri kártyákra szerelik, ezek voltak az ún. SIMM modulok, ma DIMM-eket használnak. Az érintkezők száma 9-30-72 lehet. A memóriafoglalatokba általában egyforma kapacitású és fajtájú memóriamodulokat lehet behelyezni. Újabb alaplapokon már nem ennyire szigorú a megkötöttség, ennek megfelelően különböző típusú foglalatok vannak egymás mellett.
  
• ROM BIOS: Csak olvasható memória, amely tápfeszültség nélkül is megőrzi tartalmát. Míg a BIOS régebben EPROM volt, amelybe az információkat "beégették", ma már PROM-okat használnak, amelyek tartalmát szoftveresen lehet módosítani, frissíteni.
  
• Lapkakészlet: A régebbi alaplapokon több elemből állt, ma már csak egyetlen integrált áramköri egység. Az alaplap és a számítógép képességeit döntően meghatározó eszközről van szó, mert olyan feladatokat is ellátnak, amelyet régebbi gépeken bővítőkártyával oldottak meg. A lapkakészlet (chipset) tartalmazza a memóriavezérlőt, a háttértárak illesztését és kezelését végző EIDE vezérlőt, a PCI-hídat, a valós idejű órát, a közvetlen memória-hozzáférést irányító DMA-vezérlőt, az infravörös átvitelre szolgáló kapu vezérlőjét, a billentyűzetvezérlőt, a PS/2-es egérvezérlőt, valamint a másodlagos gyorsítótár kezelő áramkörét. Általában irányelv, hogy a lapkakészletet a processzorhoz kell választani (Intelhez Intelt, AMD-hez AMD-t).
  
• Akkumulátor: A számítógépben a gép kikapcsolt állapotában is működő óra "ketyeg". Ezt látja el energiával az akkumulátor. Ugyaninnen kapja az energiát a CMOS RAM is.
  
• CMOS RAM: Statikus memóriának is nevezik, amiben a konfiguráció fontos elemeit helyezik el (a memória mérete, a merevlemezek jellemzői, az esetleges jelszó és egyéb, a Setup-ban beállított jellemzők).
  
• Bővítőkártya foglalatok: Az alaplapokon általában három típusú bővítőkártya használható: 16 bites ISA, PCI és AGP. Létezik ezenkívül 8 bites ISA, VESA, MCA és EISA sín is. A sín sebessége 33 MHz, ami komoly korlátokat jelent. Ma a legelterjedtebb a PCI sínrendszer, de az alaplapokon általában többféle bővítőkátya-foglalatot is elhelyeznek.
  
• Belső csatolók: A számítógép különböző elemeinek az alaplaphoz kötésére szolgálnak. Legfontosabb közülük a háttértárak, merevlemezek csatlakozására szolgáló IDE csatlakozó (2 db.). Egy ilyenre két periféria köthető: merevlemez vagy CD-olvasó (író). A másik csatlakozóra két hajlékonylemezes meghajtó köthető. Ugyancsak az alaplapra építik a párhuzamos és a két soros kapu csatlakozóját is. Az alaplap tápfeszültséggel való ellátására egy hosszabb csatlakozósor szolgál. Itt kell megemlíteni a különböző jelződiódák, gombok stb. csatlakozóit is.
  
• Külső csatolók: A külső perifériák számítógéphez kapcsolását szolgálják (billentyűzet, soros, párhuzamos, infravörös, USB kapuk, PS/2 egércsatlakozó).
  
• Jumperek: Ezek apró fémtüskéket tartalmazó ún. áthidaló kapcsolók, melynek használatát az alaplaphoz adott leírás részletesen tartalmazza. Ezekkel lehet beállítani a processzor típusát és órajelét, a memória tápfeszültségét, kisütni a CMOS-t stb.

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat