A nyomtatók működési elve, felépítése, részei
A nyomtató a számítógéppel előállított szöveges, vagy grafikus információk papírra történő kiíratására szolgál. Minden nyomtató vezérlőkártya segítségével, de a legújabb technológiai fejlesztéseknél, már az alaplapra integrált csatlakozón keresztül kapcsolódik a számítógéphez, ez a párhuzamos-port ( kapu - LPT1, LPT2 ). A legtöbb nyomtató rendelkezik saját memóriával, amit puffernek neveznek.
Nyomtatókat a működési elvük szerint csoportosítjuk :
A nyomtatók legfőbb működési jellemzői az írás minősége, sebessége, a karakterkészlet, a használható papírféleség, papírszélesség. A használható papír A/4-es , A/3 �as, vagy az ún. leporello ( perforált szélű ) papír. A nyomtatás minőségének is van mérőszáma, ez a DPI, az alapérték a 300.
A mátrix nyomtatók még mindig a legelterjedtebbek. A mátrix nyomtatók írófeje több egymás felett egysorban elhelyezkedő apró 7 - 9 - 24 drb tűből áll. Működése hasonlít a képpontokból felépített grafikus képernyő müködéséhez. A kinyomtatott karaktereket egyes pontokból összerakó mátrix (tűs) nyomtató ún. érintkezéses nyomtató, amely a festékszalagra való ráütéssel viszi át a pontokat a papírra. Viszonylag gyorsak ( a 9 tűs ), de azt tartják a legnagyobb hátrányuknak, hogy a pontokból álló nyomtatási kép nem éppen levél minőségű. Valóban a 9 tűs mátrix nyomtatóval nem lehet levélminőségű nyomtatási képet elérni, csak a 24 tűs mátrix nyomtatóval.
A tintasugaras nyomtatók már érintésmentes nyomtatók. A papírra fecskendezett parányi tintacsepp adja a nyomtatási képet. Ezeknek a nyomtatóknak a nyomtatási minősége már erősen megközelíti a lézernyomtatókét. Egy tintasugaras nyomtató által nyomtatott lap, nyomtatási minősége 600 � 720 DPI, de a profi nyomtatóknál ez az érték akár az 1.200 DPI �t is elérheti.
A lézernyomtatók, a tintasugaras nyomtatókhoz hasonlóan, már érintésmentes nyomtatók, melyek a fénymásoló gépekhez hasonló elven működnek, halkan gyorsan és igen jó minőségben. Legfontosabb egysége a fóliadob, amelynek felületét elektrosztatikusan feltöltik. A lézersugár �rálövi� a számítógépből jövő nyomtatandó karaktereket a dobra, és azokon a helyeken ahol a fény érte, kisül. Így a karaktereknek megfelelő helyeken kis kisütött részek keletkeznek, melyekre elektrosztatikusan feltöltött festékpor, ún. toner rakódik, melyről a kialakult nyomtatási kép a papírra kerül, ezt a képet egy fűtőhenger bele égeti a papírba. A lézernyomtató által nyomtatott lap nyomtatási minősége 720 � 1.400 DPI, de a profi nyomtatóknál ez az érték akár magasabb is lehet. Hátrányuk, hogy másolatkészítés közben a környezetre káros ózont termelnek, ill. a felhasznált festékpor rákkeltő hatású.
A színes nyomtatás, elvben bármelyik nyomtatóval megvalósítható. A mátrix nyomtatóknál azonban � mivel ez érintkezéses nyomtatási forma � elég nehézkes lenne a nyomtatót úgy vezérelni, hogy a négy alapszínnél többet legyen képes nyomtatni. Az alapszíneket a festékszalagra fel lehet vinni, de a vezérlést kellene úgy megoldani, hogy egy karaktert � a színtől függően � többször nyomtasson ugyanazon helyen. Ez rendkívül lassúvá tenné a nyomtatást és a mechanika sem lehetne hosszú élettartamú.
Ez a probléma a tintasugaras és a lézernyomtatóknál már nem áll fenn. Mivel nem érintkezéses nyomtatási eljárással nyomtatnak a vezérlés megoldja a színkeverés problémáját.
Hőnyomtatók:
A termo transzfer nyomtatók felépítése teljesen azonos a direkt termál nyomtatókéval, az egyetlen különbséget az jelenti, hogy itt a nyomtatási kép nem egy hőérzékeny papíron, hanem közönséges papíron, vagy műanyag fólián keletkezik.
A nyomtatófej, és a papír, vagy műanyag fólia között egy speciális festékszalag helyezkedik el, amelyről a festékanyag a melegítés hatására átkerül a papír, vagy műanyag címkére.
A direkt termál nyomtatók működési elve megegyezik a hagyományos faxokéval, miszerint a nyomtatási kép egy hőérzékeny papír melegítése által keletkezik. Az ilyen nyomtatók számos elõnyös, és hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek a termo transzfer nyomtatókkal összehasonlítva.
Az egyszerűbb felépítés, és az olcsóbb kellékanyag költségek jelentik az elõnyt, a termo transzfer nyomtatókkal összevetve, míg a nyomtatófej gyorsabb kopása, valamint a nyomtatási kép idõvel való elhalványodása jelentik a hátrányokat.
Ez utóbbi jelenség bizonyos alkalmazásokból egyenesen kizárja a direkt termál nyomtatókat, mivel egy archív anyagban, vagy egy tárgyi eszköz nyilvántartásban az előállított címkéknek évekig kell azonosíthatóknak lenniük.
LED nyomtatók: A lézernyomtatókhoz hasonlít leginkább a működésük, azzal a különbséggel, hogy nem lézer, hanem apró diódák (LED-ek) rajzolnak a fényérzékeny hengerre. Nincsen minőségbeli eltérés nem marad el lézernyomtatóktól, üzemeltetéséhez kevesebb villamos energiára van szükség.
Termo autokróm nyomtatók: A nyomtatáshoz különleges (a Polaroid fényképezőgépekben alkalmazott technológiához hasonlóan) fényérzékeny termo autokróm papír szükséges, ami már tartalmazza a festékanyagot is. Inkább digitális képelőhívónak tekinthető a működési elve alapján.
Rajzgépek vagy plotterek: a rajzgéppel vektorgrafikákat lehet papírra rajzolni. A rajzgép egy tollat mozgat a papíron. A rajzgépeket nagyméretű műszaki rajzok (CAD) papírra vitelénél, a számítógépes tervezésben használják, bár egyre inkább felváltják őket az univerzális nyomtatók, amelyek már elegendően nagy méretben (A0, roll) is képesek a nyomtatásra.